Pannonhegyi Katalin lakberendező
„Jól működő terek, amelyekben mindenki jól érzi magát…” Lakberendezőket bemutató cikksorozatunkban Pannonhegyi Katalin lakberendező munkáival ismerkedhetünk meg.
Sok minden a kezdeteknél dől el, így van ez a pályaválasztással is. Mi vagy ki volt az, mely a lakberendezés és belsőépítészet felé terelte a figyelmét?
Már kislánykoromban saját gyártású Barbie-lakások építésével foglalatoskodtam,bonbonos dobozokból gyártottam bútorokat, emlékszem, még medvebőrt is kreáltam a franciaágy elé. Aztán magától értetődően amint saját otthonom lett, ott kezdtem alkotni. Mondogatták is, hogy nálam nem lehet kétszer ugyanabba a lakásba megérkezni… Falat festettem, tapétáztam, megtanultam padlószőnyeget ragasztani, konyhabútort varázsoltam barnából fehérré, persze elsősorban anyagi megfontolásból. Aztán ez az állandó lakberendezési mánia időközben szinte magától váltott át kenyérkereső szakmába.
Mióta foglalkozik lakberendezéssel?
Legalább tíz éve, ha visszagondolok összeszámolni sem tudom, hány lakás, ház, iroda, étterem formálódott újjá a segítségemmel.
Ma már ismert lakberendezőként, hogy emlékszik, mennyire volt nehéz a kezdet, illetve, hogy látja a szakmát napjainkban?
Szerencsésnek vallom magam, nekem valahogy minden olyan magától értetődően alakult. Mindig is volt munkám, soha nem okozott gondot, hogy rám találjanak, régebben inkább egyik ügyfél ajánlott a másiknak, ma legtöbben a lakberendezési lapokban megjelent munkáim alapján, illetve az internetről találnak rám. Nem hiszem, hogy keseregnünk kellene. Az évek során azt látom, hogy egyre nagyobb ránk az igény és az emberek felismerték, hogy a lakberendezés egy külön szakma, amihez nem kell minden háziasszonynak automatikusan értenie. És szerintem oszlófélben van az a hiedelem is, hogy lakberendezőket csak a gazdagok alkalmaznak…
Melyik korosztály az általában, akik igénybe veszik egy lakberendező segítségét, munkáját?
Erre nincs szabály, fiatalok, középkorúak és idősebbek megkeresnek, nem a kor számít, hanem az igény egy személyre szabott, harmonikus és jól működő otthonra. Azért ha utánaszámolok, talán az első közös otthont tervező fiatalok vannak előnyben, de hazudnék, ha ebből következtetéseket vonnék le, mert a megbízók összetétele állandóan változik.
Hogy látja, az évek folyamán mennyire lett elterjedt, illetve elismert a lakberendező és belsőépítész szakma?
Úgy érzem, egyre inkább megvan a helyünk, és az évek során nem csak a megbízók köre nő, de a kivitelezők hozzáállása is sokat változott. Ma már nagyon ritka (persze előfordul), hogy meg kelljen küzdeni egy szakival, aki nem tűri, hogy egy nő beleszóljon, mit, hogyan csináljon, és esetleg olyasmit kérjen, amit nem akaródzik, vagy nem tud megcsinálni. Persze az is igaz, hogy ha lehet, olyan szakembereket ajánlok az ügyfeleimnek, akikkel régóta együtt dolgozom, akik megbízhatóak, és akik mindent, még az esetleg szokatlan ötleteket is szívesen megvalósítanak.
Munkája során nagyon sok embert megismer, betekintést nyer otthonukba,egyfajta bizalmi kapcsolat alakul ki ügyfél és megbízott között. Pályája során előfordult-e, hogy a munkakapcsolatból további ismeretség, esetleg barátság alakult ki?
Nem is egyszer. A lakberendezésben elsődleges a bizalom és a közös hullámhossz, így aztán valóban gyakran barátkozunk össze a megrendelőimmel. Van több olyan pár, akikkel azóta is összejárunk, másokkal rendszeresen telefonálunk egymásnak, tartjuk a kapcsolatot. Ez is az egyik nagy előnye ennek a szakmának.
Kik a legfőbb ügyfelei, milyen munkákat vállal elsősorban? A lakberendezéshez szükséges tárgyak, termékek és kiegészítők beszerzésére bizonyára kialakult kapcsolatai vannak. Mi alapján és honnan választ ki “beszállítói” kapcsolatot?
Legszívesebben és leggyakrabban magánlakások, családi házak belső tereit alakítom igazi otthonná, de több étterem, klub, nagyobb irodaház is készült már a terveim alapján. Szeretek magánembereknek dolgozni – akár családoknak, pároknak vagy egyedülállóknak -, ugyanis az a legnagyobb sikerélmény, amikor a végén a tulajdonosok boldogok és elégedettek az új, megszépült környezetben. Természetesen a sok év alatt kitapasztaltam, mely üzletekben érdemes keresni az éppen szükséges holmikat és például ülőbútorok vagy függönyök esetében néhány kisebb üzletet preferálok, ahol sokkal rugalmasabbak, mint egy áruházban. Ennek ellenére nyitott vagyok minden beszerzési helyre, hiszen annyiféle embernek, igénynek, pénztárcának kell megfelelni, hogy ha az ügyfél olcsóbb megoldásokat vár, azt is tudni kell teljesíteni és akár egy nagyáruház vagy egy diszkont termékeiből is kihozhatjuk a legjobbat.
Nagyon sokan, nagyon sokszor márkák alapján választunk és döntünk egy-egy termék mellett életünk során. A lakberendezésben beszélhetünk-e egyfajta “márka függőségről”,vannak-e divatos,trendi márkák a területen?
Igen, léteznek jól bejáratott, sokat reklámozott vagy éppen státuszszimbólumnak mondható márkanevek, ám én semmiképpen nem vagyok márkafüggő és szerencsémre a megrendelőim sem azok. Igazat szólva, ha választani kell, én inkább lebeszélem az ügyfeleimet arról, hogy csak a márka miatt döntsenek egy-egy darab mellett, hiszen ez gyakran sokszoros árat is jelent, ám nem feltétlenül jobb minőséget. Nem márkákra, hanem a szívünkre kell hallgatni és érdemes beleszeretni egy-egy darabba, anyagba. És ha rádobban a szívünk, akkor érdemes kitartani mellette. Még akkor is, ha történetesen a márkája miatt valamivel többe kerül…
A divat az otthonunkba is beköltözik,de talán az is igaz, hogy egy otthon akár egy életre is szólhat…Mennyire nehéz feladat a trendiséget az időtállósággal összeegyeztetni?
Nem nehéz, ha a trendi divatos elemeket kiegészítőkön, textileken, tapétákon, egy-egy kisebb bútordarabon csempészi be az ember az enteriőrbe. Nem szeretem az öncélú látványelemeket, amelyek csak azért kerülnek a lakásba, mert olyan trendinek tűnnek. Mindig úgy tekintek egy-egy lakásra, mintha magamnak tervezném, és persze az ember magának csakis a legjobbat, legpraktikusabbat szeretné. A minimál stílus nagyon szerencsés egyébként, a modern formavilágot sokan szeretik, ám önmagában már kevés. Ezeket a letisztult berendezési tárgyakat öltöztetjük aztán trendivé – rusztikus anyagokkal ütköztetve, vagy éppen barokkos, csillogó kristálycsillárral, tapétákkal elvarázsolva – így egyszerre időtálló, mégis naprakészen divatos lesz a végeredmény.
Mi volt eddigi pályája során a legnagyobb kihívás, illetve melyik munkájára a legbüszkébb?
Nem tudok választani, mindegyiket szeretem, hiszen mindegyikből, legyen akármilyen stílus, tér, megbízás, igyekeztem mindig a lehető legtöbbet kihozni. És mivel minden megrendelő más és az otthonokat igyekszem az ő személyiségükre formálni, miközben természetesen otthagyom a saját kézjegyemet is, így aztán szinte lehetetlen összehasonlítani őket. Ha azt kérdeznék, melyik gyerekemre vagyok a legbüszkébb a három közül, arra sem tudnék válaszolni, az egyikre ezért vagyok büszke, a másikra azért. Így vagyok a munkáimmal is.
Nagyon sok cikkét, publikációját olvashatjuk internetes blogokban és az írott médiában is. Lakberendezésről írni is, mindenképpen egy más oldaláról is bemutatja Önt. Mióta ír cikkeket?
Voltaképpen újságíróként, azaz magyar-angol szakos bölcsészként kezdtem, már az egyetem alatt publikáltam, úgyhogy az írás magától értetődő része volt mindig is az életemnek. Szakújságíró lettem, az Otthon magazinnál 11 éven át főmunkatársként dolgoztam, aztán szabadúszóként már sok-sok éve gyakorlatilag az összes lakberendezéssel foglalkozó lapnál folyamatosan publikálok. Három éven át a Portál című belsőépítészeknek szóló szaklap főszerkesztője is voltam, aztán a harmadik gyerekem megszületésekor úgy éreztem, nem tudok szétszakadni teljesen, úgyhogy abbahagytam, a lap meg is szűnt. Az a sok-sok tapasztalat, tudás, amit szakújságíróként magamba szívtam, a sok kreativitás, ami bennem feszült és a vágy, hogy ne csak írjak róla, de mutassam is meg, mit tudok- késztetett arra, hogy beiratkozzam én is egy iskolába, illetve, hogy az újságírás mellett lakberendezést is teljes értékű hivatásként űzzem.
Egy épület, ház, iroda, vagy lakás esetén melyik helyiség kialakítását szereti a legjobban?
Na ez megint nehéz kérdés, talán őszintétlennek hangzik, de mindegyiket. Persze a leghálásabb, legmutatósabb mindig a nappali-étkező-konyha hármasa, de hogy is feledkezhetnénk el a fürdőkről, a hálókról vagy a gyerekszobákról, azok is éppoly élvezetesek lehetnek.
Cégünk a DECO-FOAM egyik fő profilja a kültéri és beltéri stukkók gyártása. Milyen épületdíszítő és belső stukkó díszítést használt, vagy esetleg alkalmazna?
A stukkó igen stílus-érzékeny látványelem, természetesen a klasszikusra hangolt terek elképzelhetetlenek nélkülük, olyanok, mint az ékszer egy estélyi ruhába öltözött nőn. Ha nincs, befejezetlennek tűnik a lakás. Rejtett fényes párkányok, holkerek nagyszerű kellékei lehetnek a szépséghibák – fűtéscsövek, kőműves egyenetlenségek elkendőzésére is. Régebben inkább a valódi gipsz stukkókra esküdtem, de ma már annyira gazdag a polisztirol díszítőelem-paletta, s nem csak könnyebb, de jóval olcsóbb is, így gyakran hagyom magam rábeszélni erre a megoldásra is.
A tapéták, poszterek és festett falak mellett megjelent egy új falburkolat megoldás a 3D falpanelek, melyeket cégünk szintén forgalmaz. Mi a véleménye ezekről a burkolatokról?
Nagyon szépek, különlegesek, önmagukban képesek egy hétköznapi lakást extravagánssá változtatni. persze igazán akkor mutatnak jól, ha van hozzá elegendő tér, s persze külön hozzá hangolt világítás.
Hogyan jellemezné néhány mondatban munkáit, melyek az Ön stílusjegyei? Az interneten ma már “kötelező” megjelenni! Mennyiben segíti,vagy esetleg befolyásolja munkáját a net?
Nem kirakatlakásokat, hanem igazi, hús-vér otthonokat tervezek, én ebben vagyok jó, azt hiszem. Fontos számomra a harmónia, a praktikum és az egyediség, és valahogy akármilyen stílusban is dolgozom, mégis felismerhető rajtuk a kézjegyem. Nagyon szeretem gipszkartonból készült polcrendszerekkel, falfülkékkel, álmennyezeti játékkal, hangulatfényekkel megmozgatni a tereket, talán ez az összekötőkapocs a különböző munkáim között.
Régebben én is azt vallottam, hogy jó bornak nem kell cégér, azaz egy jó lakberendezőnek nem kell reklám, hiszen egyik elégedett ügyfél úgyis ajánl a másiknak. Ez így is volt, működött is, honlapot azért készítettem, hogy legyen egy referenciatáram, hogy könnyebben meg tudjam mutatni a megbízóimnak, milyen ez vagy az az elem, megoldás élőben. Aztán rájöttem, hogy annál jobb ajánlólevél nem kell, mintha a lakberendezőt keresők a neten keresztül bepillanthatnak az általam tervezett otthonokba. Így nem csak egy példát látnak, de sokat és eldönthetik, tetszik-e nekik a stílusom, a hangulat és gondolkodásmód, amit képviselek. Sok elkészült munkám megjelenik a különböző magazinokban, s ha megtetszik valakinek, nem kell telefonálgatnia, beüti a nevem a keresőbe, és megnézheti, valóban engem akar-e. Hirdetni azonban soha nem szoktam magam, ebben tartom magamat a régi elvhez…
Divatok jönnek és mennek…Milyen stílusokat kedvelnek manapság az emberek?
Ahány ember, annyi féle stílus, nem tudok általánosítani, hiszen nagyon sokféle stílusban dolgozom, legyen az minimál, modern, rusztikus, country, modern barokk és így tovább. A fiatalabbak természetesen a letisztult, modern formavilágot részesítik előnyben, az idősebbek inkább a klasszikusabbat, de nem hiszem, hogy bármelyik stílus valaha is kimegy a divatból, hiszen mindig akad valaki, akinek az tetszik.
Nagyon sok ügyfele otthonának kialakításában vett már részt. Mit lehet viszont tudni az Ön otthonáról? Milyen környezetben,milyen miliőben érzi magát otthonosan egy lakberendező?
Most vagyok túl egy viharos, két egymást követő csőtörés indukálta lakásfelújításon, aminek annyi haszna volt, hogy végre a saját otthonomban is megjelentethettem a végjegyemmé vált stíluselemeket. Azaz lett álmennyezetem futófénnyel, falfülkéim és hangulatvilágításom a nappaliban és persze új, finom, pasztell színeim, a korábbi erősebb árnyalatok helyett. Különben én a régi bútorokhoz vonzódom leginkább, amelyeknek lelkük és történetük van, de nem az antik stílbútorok vonzanak, hanem a vidékies hangulatú, méhviaszolt darabok. A legtöbbjük legalább száz éves, szúnyomokkal, mókás megoldásokkal. Hozzájuk mai modern ülőgarnitúrát, függönyöket választottam, keverve a mát a múlttal, ahogy ez a kettősség az életünkben is állandóan jelen van.
Milyen a kapcsolata a tárgyakkal? Van kedvenc lakberendezési tárgya?
Bevallom, van egy szenvedélyem, amiről nem tudok leszokni már évtizedek óta, és ami igencsak megterheli a környezetemet: ugyanis megállíthatatlanul gyűjtöm az elefántokat. Persze csak az igazán szépeket engedem már be a lakásomba, de hát ilyen mennyiségben bizony nem kis fejtörést okoz az elhelyezésük.
Közeleg a Karácsony! Hamarosan mindenki otthonában karácsonyfa díszeleg. Ebből az apropóból kérdezném: Milyen lesz az Ön karácsonyfája?
Vannak állandó díszeim és rengeteg üveggömböm. Nem szeretem a tiritarka fákat, inkább az elegáns, egy-két színben tartottak tetszenek, általában minden évben változtatok egy kicsit az árnyalatokon. Nálunk a fadíszítés nagy ünnep, nem meglepetés, amit kapkodva kell lezavarni, amíg nincsenek itthon a gyerekek, hanem karácsony délelőttjén közös program: a két lányommal együtt segítünk az angyalkáknak. Nagyon szeretem ezeket a meghitt pillanatokat, amelyek a szeretetről szólnak, az együttlétről és az ünnepi várakozásról. Elvégre ez a karácsony lényege…
