Alig vártam, mikor megvásároltuk a lakásunkat, hogy berendezhessem. Igaz, nem volt egyszerű némelyik bútorban közös nevezőre jutni, de végül olyan lett a lakásunk, amilyet mind a ketten szerettünk volna.
A lakás vásárlás
Nem akartuk elkapkodni a dolgot. Mindenképpen olyan lakást szerettünk volna, ami tökéletes. Persze tudom, hogy nincs olyan lakás ami mindenki számára tökéletes, de az adottságokat figyelembe véve igen is lehet.
Számos dolgot vehetünk figyelembe, a legapróbbtól, a legnagyobbig. Például azt ha valaki nem szeretne emeletre költözni, vagy éppen földszintre. De az is szempont lehet, hogy ha valaki központba szeretne költözni, a nyüzsgésbe, vagy éppen ezt szeretné elkerülni. Sokan például a park közelébe szeretnének költözni, a zöld természet miatt.
Nálunk igazából különösebb szempontok nem voltak, a lakás elhelyezkedését illetően. Persze ha választhatok, akkor én is inkább a természet közelebbi részt választanám.
Fontos az elhelyezkedése a lakásnak, de én nem tartom nagyon fontosnak, hogy a munkahely, vagy éppen egy adott hely közel legyen. Hiszen nem mondhatom azt, hogy a munkahelyem is, és az angol nyelvtanfolyam is Budapesten legyen közel. Minden nem lehet egy helyen. Na meg azt is figyelemmel kell venni, hogy nem biztos, hogy mindig ugyan azon a munkahelyen fogunk dolgozni,, viszont a lakást nem rövid időre vesszük, hanem hosszú távra, akár évtizedekre is.
Ha már megvan a lakás
Mivel nem kellett kapkodnunk, így nem siettük el a lakás vásárlást. Nem ugrottunk bele rögtön az első lehetőségbe. Láttunk gyönyörű lakást is, de a lépcsőház sok helyen nem tetszett. Azt gondolom, ez is fontos szempont. Számos épület történelmi múltja miatt védettséget élvez, műemlék védelem alatt áll, így nem olyan egyszerű felújítani. Találtunk egy ilyen lakást is, az nagyon tetszett, de a teraszra igen csak ráfért volna egy kis renoválás, de nem lehetett volna. Így lemondtam róla. Hiszen, ha nem tudom élvezni akkor minek legyen?.
Végül, egy külterületi részen találtuk meg a megfelelő lakást, úgy majd fél év alatt. Ha befutott valami, akkor megnéztük, de nem görcsöltünk rajta. Az egyik ismerősünk szüleinek a lakása volt. Az idős koruk miatt döntöttek úgy, hogy egy otthon kényelmesebb lesz, és szerencsére be is kerültek. Így a nagy 3 szobás lakás ott maradt. Mivel nem kell senkinek, így szólt, ha gondoljuk, szívesen megmutatja. Második emeleten volt, ami nem is olyan vészes, és az ablakok egy része, egy kisebb parkra nézett, ami azért adott egy kis természet érzetet.
Persze, mivel a szülei idősek voltak, így a lakás is elég régen volt felújítva, de mi olyat is kerestünk, ami inkább felújításra vár, így mi alakíthatjuk ki olyanra, amilyenre szeretnénk.
A felújítás
Végül megvettük a 3 szobás lakást. Emlékszem, néztük, hogy hol is álljunk neki. Megbeszéltük, hogy amit tudunk, csináljuk meg mi, így a romok eltakarításával kezdtük. Még jó, hogy Janinak a páromnak van 2 fiú testvére, így ők jöttek segíteni. Mindent szétvetünk, kiszedtünk, leszedtünk. A szó szoros értelemben. Mivel a nagyja igen csak férfi munka, így én elkezdtem a tapétát levakarni. Hiszen még az volt a falon, és mi nem szerettük volna megtartani.
A fiúk pedig a fürdőt, konyhát szedték teljesen szét. Nem is emlékszem már, hogy hány nap alatt végeztünk vele, de rengeteg szemét volt. Mivel a konténert amibe a törmeléket szórtuk napra kell fizetni, és elég húzós az ára, így először szétvertünk egy jó kora adagot, és utána kértük csak a konténert. Azt gondoltuk, hogy elég lesz egy is, hét tévedtünk. Nem is gondolná az ember, hogy mi minden lejön egy lakásból, amit szétszednek teljesen. A kád, a mosdó, a wc, szekrények, csapok…rengeteg minden volt. A tégláról nem is beszélek, mert én szerettem volna, ha a nappali, és a konyha egyben van, így egy kis helyet is spórolunk a fürdőszobának, mert azt pedig szerettük volna kibővíteni. Szép nagy kádat szerettünk volna, de semmi képen sem sarok kádat. Egyszer volt az egyik albérletünkben, de az annyira kényelmetlen volt, hogy soha többet nem szerettem volna.
A romok eltakarítása után hívtunk szakembert, akinek elmagyaráztuk, hogy mit is szeretnénk konkrétan. Falat kiszedni, felhúzni, pultot építeni…mindent rázúdítottunk. Nyílászárókat is ki szerettük volna cseréltetni új fa ablakokra, ha már mindent szétszedtünk.
Végül 4 hónap telt el addigra, mire e tudtunk költözni. A bútorok kiválasztása sem volt egyszerű. A legkönnyebb dolgom a konyhával volt, hiszen Jani azt mondta, én választhatok mindent, mert úgy is nekem kell otthon éreznem magamat. A fürdő is elég jól ment, a nappalinak a berendezésében voltunk kicsit eltérő véleményen, de végül sikerült egy mederbe terelni a gondolatainkat.
Ma már fél éve hogy itt lakunk. Semmit nem csinálnék máshogyan, mint ahogyan van, így szeretem, ahogy van, és boldogsággal tölt el, hogy végre van otthonunk.