Összeköltöztünk a barátommal, na de milyen áron…

A párkapcsolatunk a barátommal elérkezett arra a pontra, hogy összeköltöztünk. Pontosabban ő költözött ide hozzám. Nagyon vártuk már mindketten, hogy együtt lakjunk, de azt egyikünk sem gondolta, hogy ennyi problémával fogunk szembesülni.

Én alapos megfontoltsággal rendeztem be annak idején a lakásomat, mindent jól megterveztem és mindennek megvan a helye. Ez így működött is egészen idáig, de most, hogy a barátom minden cuccát be kell zsúfolni hozzám, már nehezebb volt a dolog. A ruhákat, könyveket és videojáték gyűjteményt még csak megoldottuk valahogy, de a barátom hatalmas monitorának nehezen találtam helyet. A barátom nagy játékos, kikapcsolódásként szeret videójátékokkal és számítógépes játékokkal játszani.

Amivel viszont egyáltalán nem számoltam, az a gamer széke. Nem hozta magával a régit, mert pont kapóra jött neki a költözés, hogy lecserélje egy újra. Meg is rendelte az új széket a Gamer szék vásárlás – BestMarkt oldalon, de még nem érkezett meg. Egyik este azonban arra mentem haza, hogy boldogan szereli össze az új gamer székét a nappali közepén. Hát azt hittem, rosszul látok. Nekem csak sima, normális irodai székem van itthon, de azért az is elég nagy helyet foglal. Na de az semmi egy ilyen székhez képest. Értem én, hogy tartásjavító, kényelmes, hosszútávú játékhoz is ideális, ergonomikus stb. De ennyi hely a világon nincs, főleg nem az én picike lakásomban.

Veszekedés is lett belőle, a barátom szerint én nem vagyok elég megértő és bezzeg a fésülködőasztalhoz volt elég hely, de az ő kis széke már nem fér el sehova; szerintem pedig hatalmas helyet foglal az a szék, ráadásul piros-fekete, ami egyáltalán nem passzol a lakás többi színéhez. Ennek tetejébe megtudtam, hogy azért pont piros-fekete széket vett a barátom, mert az harmonizál a fekete-piros egérrel. Az egérrel, ami alig látszik az asztalon, teljesen mindegy, milyen színű. Erre ő ahhoz igazítja a szék színét, nem ám a lakáshoz vagy a többi berendezési tárgyhoz. Azt hittem, megőrülök.

Egy jó egyórás veszekedés után kezdtük belátni mindketten, hogy így soha nem fogunk dűlőre jutni és talán nem is érdemes összevesznünk egy ilyen nézeteltérés miatt. Mivel már mindketten itt lakunk, ezért kénytelenek leszünk megegyezni és helyet találni a széknek. (Vagy visszaküldeni és rendelni helyette egy kisebbet és más színűt, de erről az opcióról hallani sem akart a barátom). Úgyhogy másnapra halasztottuk a döntést a szék ügyében, hátha megálmodjuk a jó megoldást.

Megálmodni sajnos egyikünk sem álmodta meg, de másnap délelőtt megbeszéltük, hogy a barátomnak kialakítunk egy kis játékos sarkot a nappali egyik sarkában. Oda csak ő pakolhat, úgy rendezi el a számítógépet és a széket, ahogy akarja, de cserébe a lakás többi része marad úgy, ahogy én berendeztem. Én szívem szerint beszereztem volna egy térelválasztó függönyt is, hogy a kanapén ülve ne látszódjon a batár nagy szék és monitor, de ezt már túlzásnak éreztem. És hogy őszinte legyek, nem tudtam elképzelni, ahogy a barátom a függöny mögött bujkálva játszik.