A férjemmel két teljesen különböző habitusú ember vagyunk. Ő nagyon szereti az egyszerű, praktikus dolgokat, míg én az esztétikai hatás érdekében hajlandó vagyok lemondani a kényelmességről. Nemrég újítottuk fel a lakásunk, és emiatt több ponton is konfliktusba keveredtünk. Én a szebb dolgokat akartam, ő a praktikusabbakat. Végül abban maradtunk, hogy aszerint rendezzük be a helyiségeket kinek-kinek a maga igényére, hogy ki hol tölt el több időt. Mivel például a hálószoba tök mindegy a férjemnek, ezért azt én kaptam, a nappalit, ahonnan ő dolgozni szokott, mert home office-ban van, ő rendezhette be, a fürdőszobánál megpróbáltunk kompromisszumra jutni, a konyhát pedig én kaptam.
Ilyenformán azonnal beindult a legszebb konyhabútorok keresési projekt. Némi kattintgatás után találtam is a neten egy elég jó weboldalt, a konyhabutorom.hu címen, ahol egy egész jó kis írást találtam, ami elég közérthetően fogalmazza meg, hogy az embernek kvázi milyen opció vannak, és tényleg felhasználóbarát formában. Mármint arra gondolok, hogy nem arról szól a szöveg, hogy milyen fákkal érdemes a leginkább dolgozni, hanem inkább arról, hogy milyen igényekhez mérten mit érdemes választani, mit vegyünk, ha szépet, mit ha strapabírót, mit ha a kettő kombinációját akarjuk.
Az elég világosan le van írva, hogy a legszebb konyhabútorok alapjáraton tömörfából készülnek, ezekből is a dió és a cseresznye a legszebbek. Oké, ezen a ponton ugye máris egyértelmű volt, hogy nekem akkor, aki tényleg a legszebb konyhabútort keresi, és nem igazán voltak anyagi megkötéseim, a tömörfa lesz a befutó választás. Nálam a cseresznyefa annyira nem játszott. Szépnek tartom, szó se róla, de nekem a dió a maga barnás árnyalataival sokkal inkább kedves a szemnek, mint a cseresznye inkább vörösbe hajló színe.
Miután ezt eldöntöttem, igazából nem maradt más hátra, mint megkeresni az igényeimnek megfelelő bútorokat. Tehát tömörfa, lehetőleg diófából faragva, és hát persze… a legszebb konyhabútor.
Ez egyébként sokkal nehezebb feladatnak bizonyult, mint elsőre gondoltam. Én egyébként válogatós vagyok eléggé, de azért azt gondoltam, hogy ennél egyszerűbb lesz kiválasztani a konyhabútort. Főleg, hogy én azt akartam a konyhában a központi elemnek, kvázi aköré akartam felhúzni az egész konyhát, és nem mondjuk a csempéhez választani a bútort… Tehát először a konyhabútornak kellett meglennie, hogy aztán utána a konyha többé része ‒ járólap, fal színe, ablakkeret stb. ‒ köré legyen tervezve.
Néhány napos intenzív keresgélés után azért sikerült megtalálni a tökéletes diófa konyhabútort, úgyhogy ezután már egyszerűen ment a konyha felújítása.
Ami a leginkább meglepett, hogy a férjem imádja a konyhát. Pedig arra számítottam, hogy kapni fogom majd rendesen az ívet érte, ő azonban tökéletes elégedett a végeredménnyel… Nos, úgy tűnik, a jó dizájn még a legszigorúbbakat is képes levenni a lábáról.